A gyémánt történelme hosszú időkre nyúlik vissza. Már Plinius is kijelentette, aki az első században élt, hogy a gyémánt a legértékesebb a drágakövek közül, sőt minden másnál is értékesebb a világon. Hogy alakult a gyémánt története az elmúlt évezredekben? Jöjjön egy kis történelem!

A gyémánt története

A kezdetek

A gyémánt története Indiából eredeztethető, az első gyémántokat a folyókból és a patakokból gyűjtötték össze. Egyes vélemények szerint már az időszámításunk előtti századokban kereskedtek is vele. Eleinte a felsőosztály férhetett hozzá, csiszolatlanul, nyers formában tárolták őket. Kedvelt talizmánok voltak, a férfiasságot és a bátorságot jelképezték köszönhetően az anyag keménységének, sajátosságainak.

Nagy Sándornak köszönhetjük, hogy a gyémánt eljutott Európába. A legenda szerint a hódító a Gyémántvölgyből, csellel szerezte meg a gyémántokat a kígyóktól. A görögök úgy tartották, hogy ezek a drágakövek az istenek könnycseppjei, amelyek lehullottak a földre. Jellegzetes tulajdonságára, a keménységre utalva „adamas”-nak nevezték, ami annyit jelent, hogy legyőzhetetlen. Különleges erőt tulajdonítottak neki Egyiptomban is, hitük szerint a gyémánt az örök szerelmet biztosította.

A középkor

A nyugati gyémántpiac központja a 13. században Velence volt, innen jutottak el az ékkövek Brugge-ba, ahol aztán ékszer készült belőlük. A gyémántkereskedők központjában munkálkodott Brugg Lodewijck van Berken is, aki letette a gyémántüzlet alapjait és kidolgozta a gyémántcsiszolás módozatait. Még a 14. században is csupán oktaéder formákat csiszoltak, a 15. században jelentek meg a modernebb megoldások. A csiszolás célja elsősorban a szabálytalanságok eltüntetése volt, az eredeti formákhoz továbbra is ragaszkodtak. A 15.század végén Velence helyét a kereskedelemben Lisabon vette át, a gyémántüzlet pedig Antwerpenben virágzott.

Eljegyzési ajándékként I. Miksa adta először 1477-ben: I. Burgundiai Mária kezét kérte meg gyémántgyűrűvel, ezt követően terjedt el a főúri családok körében ez a szokás. Ebben a korban már egyedi szerelmi jelképként tartották számon.

Az újkor

A 17. században a gyémántüzlet központja továbbra is Antwerpen volt. Ebben a korban jelentek meg olyan új csiszolási formák, mint például az ovális vagy éppen a csepp forma. A 18. században azonban a virágzás megtorpant, kifogytak ugyanis az indiai bányák és a brazil bányákban sem termelték ki az elvárt mennyiséget.

A csiszolás tekintetében a 19. században indult egy új hullám: Henry Morse, majd később Marcel Tolkowsky tökéletesítette a briliáns formát, amit végül 1919-ban mutattak be.

Ugyanebben a században jött létre az első gyémánt kartell is. 1866-ban a dél-afrikai Kimberleyben gyémántokat találtak. Ezek bányászásában Cecil J. Rhones, illetve Harry és Barney Bornat jelentős szerepet játszott. Végül 1888-ban alapították meg a De Beers Consolidated Mines Limited-et, amin keresztül 1900-ra már a világ nyersgyémánt-termelésének a 90%-át ellenőrizni tudták.

Az idő előrehaladásával egyre kifinomultabb bányászati technikákra volt szükség, hiszen csak így tudták biztosítani a megfelelő hozamot. Törekedtek arra, hogy csökkentsék a költségeket és növeljék a hatékonyságot minden tekintetben. Az 1870-es években az éves nyersgyémánt-termelés 1 millió karát alatt volt, míg az 1920-as években már 3 millió karát körül mozgott. Ez a következő évtizedekben csak fokozódott, 50 évvel később elérte az 50 millió karátot, a 90-es években pedig már a 100 millió karátot is meghaladta.

A gyémánt tudományos megismerése a 20. századra tehető, ez a termelés növekedésében is megmutatkozik. Fontos azonban látni, hogy egy természeti kincsről van szó, ami véges mennyiségben van jelent a földfelszín alatt, arról nem is beszélve, hogy a felhozatala, vagyis a gyémántbányászat mennyire környezetszennyező és kizsákmányoló. Ez adta a késztetést arra, hogy tudósok létrehozzák a laboratóriumban előállított gyémántokat, amelyek minden tulajdonságukban megegyeznek a bányászott gyémántokéval.

Kíváncsi vagy, hogyan készülnek a mesterséges gyémántok? Megtudhatod korábbi cikkünkből!