A laboratóriumban létrehozott gyémánt, az úgynevezett mesterséges gyémánt, a tudomány ajándéka. Hosszú kísérletezés, megannyi számítás útján született meg az a módszer, amivel a természetben a gyémántképződés során végbemenő folyamatokat ellenőrzött körülmények között elő lehet állítani. Az eredmény pedig nem más, mint valódi gyémánt, amihez nem tapad vér, sem konfliktus, nem szennyezi a környezetet, teljesen ártalmatlan folyamatok útján született. De lehet-e azt mondani, hogy a mesterséges gyémánt valódi?

Igen, kétség nem fér hozzá, hogy helyes, amikor a mesterséges gyémántot, vagyis a laboratóriumban előállított gyémántot valódi gyémántnak nevezik. Ezek is teljes mértékben valódi gyémántok, nem is lehetnének mások, mivel a kémiai összetétel mindkét esetben azonos, nincs semmiféle fizikai különbség. Sőt, a mesterséges gyémántok ugyanúgy szerezhetnek tanúsítványt, mint a bányászott gyémántok.

Ha a fő tulajdonságok megegyeznek, akkor miben más a mesterséges gyémánt és a bányászott, természetes gyémánt?

Különbségek a mesterséges és a bányászott gyémántok között

Valójában a két gyémánt típus megkülönböztethetetlen a főbb tulajdonságok alapján. Ennek oka, hogy a laboratóriumban valódi gyémántot állítanak elő, a különbség csupán annyi, hogy a gyémántképződés körülményei nem a természetben évmilliók alatt jönnek létre és hatnak, hanem az emberi közbenjárásnak köszönhetően. Más tehát a keletkezés folyamata, ami azonban létrejön, annak a tulajdonságai megegyeznek.

Tökéletes párhuzamos példa a kérdés megértésére a jég. Az autó ablaküvegén megjelenő jég, amit a természet hoz létre, pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hűtőszekrényben lévő jég, amit mesterségesen, elektromos áram segítségével hozunk létre. Itt is az előállítási folyamat más, nem lehetne azonban azt mondani, hogy a létrejött jég más lenne egyik vagy a másik esetben.

A mesterséges, szintetikus gyémánt előállításához elegendő néhány hét, szemben a bányászott gyémánttal, aminek évmilliókra van szüksége. Egy laboratórium felállításához tetemes összegre és befektetésre van szükség, ezt követően azonban nem kell attól tartani, hogy elapadnak a források, hogy kifogynak a készletek. Sokkal hatékonyabb előállítási mód a laboratóriumi megoldás.

Lényeges különbség továbbá, hogy a mesterséges gyémánt fenntarthatóbb, nem szennyezi a környezetet az előállítása. Az etikus gyémánt nevet is viseli, mivel megszerzéséhez nem zsákmányolnak ki embereket és dolgoztatnak alacsony bérért veszélyes körülmények között.

A környezettudatos célközönség számára ideális választás. Azok körében a leginkább elterjedt, akik gondot és figyelmet fordítanak arra, hogy a viselt ruháik és ékszereik emberséges és fenntartható környezetből származzanak. Érdemes az általánosításokkal óvatosan bánni, de a tapasztalatok alapján ez leginkább a fiatalabb generációt jellemzi.

Ehhez társul az ár kérdése, a mesterséges gyémántok ára ugyanis alacsonyabb mint a bányászott gyémántoké. Ennek köszönhetően szélesebb közönség számára is elérhetőbbek. Attól nem kell tartani, hogy tömegcikké válnak, hiszen a mesterségesen előállított gyémántok is a luxus kategóriába sorolhatók.

Az ellenhangok

Azt lehet tehát mondani, hogy a mesterséges és a bányászott gyémántok az előállításban, az etikusságban és az árban különböznek. Egyesek azonban igyekeznek aláásni a mesterséges gyémántok létjogosultságát, és mivel nem a „megszokott módon”, a természetben keletkeztek, megfosztanák őket a „valódi” jelzőtől. Ez tehát inkább egy elvi vita, aminek a középpontjában az áll, hogy tekinthetünk-e valamit valódinak, ami egy laboratóriumban jött létre?

A felvetés egyfelől érdekes, másfelől viszont ez az ellenérv eltörpül amellett az előnyök mellett, amelyekkel a mesterséges gyémánt kecsegtet. Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy mi a fontosabb a romantika vagy a környezetszennyezés és az emberéletek, akkor sokkal egyértelműbb lenne a válasz.